A gyermekvállalás időpontja világszerte egyre későbbre tolódik, leginkább a szocioökonómiai változások miatt. Ugyanakkor 40 éves női életkor felett tényszerűen és jelentősen csökken a termékenység, életmódtól, fizikai állapottól függetlenül is. E cikkben ennek biológiai okaiba mutatunk bepillantást. Amennyiben a témában részletes információkra lenne szüksége, keresse szaktanácsadóink egyikét!
A termékenység csökkenése a nőknél már 35 év után megkezdődik
A szakirodalom és a meddőségi szakemberek egybehangzó véleménye alapján a női termékenység 35 éves kor után fokozatosan csökken, 40 év felett pedig jelentősen felgyorsul, míg 43–45 éves kor környékére a saját petesejttel végzett lombikkezelésekből származó élveszületés esélye meddőségi problémával küzdő, gyermektelen nők esetében 0,5% alá csökkenhet. (Fontos ugyanakkor, hogy ezek a valószínűségek nem vonatkoznak a termékenységi zavarral nem diagnosztizált nőkre, illetve azokra, akik már voltak várandósak.)
A legfontosabb tényező a petesejtek minősége
A termékenység romlásának elsődleges oka nem a petesejtek száma, hanem azok minőségének életkorral összefüggő romlása. A petesejtek már a magzati életünk során kialakulnak, majd évtizedeken keresztül nyugalmi állapotban, „félig megérve” várakoznak. Ez idő alatt, bármilyen egészséges életvitelt is folytatunk, ezen érzékeny állapotban lévő sejtekben fokozatosan károsodások halmozódhatnak, rontva ezek genetikai állományát és osztódó képességét, amelyek növelik az érési, megtermékenyülési esélyüket, illetve a belőlük létrejött embrióknál a beágyazódási zavarok és a korai vetélések kockázatát, valamint a magzati kromoszóma-rendellenességek esélyét.
Mit mutat az AMH?
A női meddőségi kivizsgálások egyik legfontosabb laborvizsgálata az AMH (anti-Müller-hormon) mérése. Az AMH a petefészek petesejttartalékáról ad információt, vagyis arról, hogy várhatóan hány tüsző képes még fejlődésnek indulni. Értéke 1 és 4ng/mol között ideális. Fontos ugyanakkor, hogy az AMH nem a petesejtek minőségét mutatja. Egy alacsony AMH-érték nem jelenti azt, hogy természetes úton vagy lombikkezeléssel lehetetlen a teherbeesés, csupán azt jelzi, hogy a petefészek hormonális stimulációra várhatóan kevesebb petesejttel reagál.
A hormonháztartás szempontjából való női fertilitási állapot megítélése ezért mindig több hormon – köztük az FSH, LH és ösztrogén – együttes értékelésével történik.
Társbetegségek is ronthatják az esélyeket
Az életkor mellett több egészségügyi tényező is befolyásolhatja a termékenységet. Ilyenek például az endometriózis, a policisztás ovárium-szindróma (PCOS, illetve az új megnevezés alapján poliendokrin metabolikus ovárium szindróma, aza PMOS), a túlsúly, valamint egyes immunológiai eltérések és korábbi kemoterápiás kezelések. Ezek nemcsak a fogantatás esélyét csökkenthetik, hanem a lombikkezelések eredményességére is hatással lehetnek.
Férfi oldal
Bár a férfiak esetében az ivarsejtek minőségének romlása a kutatások alapján csak később, 45-50 év felett kezdődik, fontos tudni, hogy ma ugyanannyi a pároknál a férfi eredetű meddőség aránya, mint a női oldalon, és az arány fokozatosan romlik a nők javára. A leggyakoribb eltérések közé tartozik a csökkent spermiumszám, a spermiumok gyengébb mozgékonysága vagy kóros alakja, de genetikai eltérések és hormonális problémák is állhatnak a háttérben.
A férfi termékenységet az életmód is jelentősen befolyásolhatja. A dohányzás, az elhízás, egyes gyógyszerek, testépítőszerek, drogok, a környezeti ártalmak és bizonyos betegségek egyaránt rontják a spermiumok minőségét. Magasabb apai életkor esetén emellett egyes genetikai eltérések kockázata is emelkedhet.
Amikor minden eredmény negatív
A korszerű diagnosztikai módszerek ellenére előfordul, hogy sem a női, sem a férfi oldalon nem mutatható ki egyértelmű eltérés. Ezt ismeretlen eredetű meddőségnek nevezik. A szakirodalom szerint ez nem ritka jelenség, és természetes úton vagy asszisztált reprodukcióval ezekben az esetekben is létrejöhet várandósság.
Összefoglalás
A nemzetközi kutatások egyértelmű összefüggést mutatnak tehát az életkor és a lombikkezelések sikeressége között. A saját petesejttel végzett kezelések eredményessége az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken, különösen negyven év felett. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag az életkor határozza meg a siker esélyét. A hormonális állapot, a társbetegségek, a férfi partner termékenysége, valamint az egyéni biológiai adottságok egyaránt befolyásolják a fogantatás lehetőségét. Éppen ezért a meddőség kivizsgálása mindig komplex szemléletet igényel, amely a pár mindkét tagjának egészségi állapotát és valamennyi lehetséges kockázati tényezőt figyelembe veszi, viszont 40 év felett muszáj sietni és fontos tisztában lenni a reális esélyekkel és az alternatív lehetőségekkel.
Kép forrása: Designed by Magnific
