A nehezített gyermekvállalás mint veszteség

Miért tekinthető a gyermekre várás elhúzódása gyászélménynek?

A nehezített gyermekvállalásról legtöbbször orvosi szempontból esik szó. Vizsgálatok, diagnózisok, hormonkezelések, lombikprogramok vagy egyéb reprodukciós eljárások kerülnek a középpontba. Bár ezek valóban meghatározó részei az útnak, az érintettek tapasztalata ennél jóval összetettebb. A gyermekre várás elhúzódása nemcsak fizikai és orvosi kihívásokat jelent, hanem komoly érzelmi megterheléssel is járhat. Sokan számolnak be arról, hogy a hónapok vagy évek múlásával egyre nehezebb megőrizni a reményt, miközben újra és újra csalódások érik őket.

A szakirodalomban a nehezített gyermekvállalás kapcsán gyakran megjelenik a gyász fogalma. Bár ez elsőre meglepőnek tűnhet, jól kifejezi azt a sokrétű veszteségélményt, amelyet az érintettek a gyermekre várás során átélhetnek.

A pszichológia a gyászt nem kizárólag halálesethez kapcsolja. A gyász egy veszteségre adott természetes reakció, amely akkor jelenik meg, amikor elveszítünk valamit vagy valakit, ami fontos szerepet töltött be az életünkben. Ez lehet egy szeretett személy, de lehet egy élethelyzet, egy szerep, egy kapcsolat, az egészségünk vagy akár egy vágyott jövőkép elvesztése is stb. Éppen ezért ma már a szakirodalom a nehezített gyermekvállalást is olyan élethelyzetként tekinti, amely jelentős veszteségélményt hordozhat magában.

Nemcsak egy gyermek hiányáról van szó

A gyermekvállalás a legtöbb ember számára nem csupán egy életesemény, hanem egy természetesnek gondolt életút része. Már jóval a fogantatás előtt megjelenhetnek a hozzá kapcsolódó álmok, elképzelések és tervek. Sokan elképzelik, milyen lesz szülővé válni, hogyan alakul majd a családi életük, milyen jövőt szeretnének gyermeküknek biztosítani.

Amikor ez az út akadályokba ütközik, nemcsak a várandósság marad el. Fokozatosan sérülhet a jövőről alkotott kép, az önmagunkba vetett bizalom, a kiszámíthatóság érzése és az a hit is, hogy a gyermekvállalás természetes módon meg fog valósulni. Sok érintett úgy fogalmaz, hogy nem csupán a gyermek hiányát éli meg, hanem azt az elképzelt jövőt is elveszíti, amelyben már szülőként tekintett önmagára.

Az ismétlődő veszteségek terhe

A nehezített gyermekvállalás egyik sajátossága, hogy a veszteségek gyakran nem egyszeri eseményként jelennek meg, hanem újra és újra ismétlődnek. Egy negatív terhességi teszt, egy sikertelen inszemináció vagy lombikkezelés, egy megszakadt várandósság vagy egy újabb hónap eredmény nélkül mind újabb csalódást jelenthet.

Miközben kívülről ezek sokszor különálló eseményeknek tűnnek, az érintettek számára egy hosszú veszteségfolyamat részei lehetnek. A remény és a csalódás ismétlődő váltakozása idővel érzelmileg rendkívül megterhelővé válhat, hiszen minden egyes próbálkozás egy újabb reményt, majd sok esetben egy újabb búcsút is magában hordoz.

A veszteség az élet számos területét érintheti

A nehezített gyermekvállalás nemcsak a gyermek hiányáról szól. Hatással lehet az önértékelésre, az önmagunkról alkotott képre, a női vagy férfi identitás megélésére, a jövőbe vetett bizalomra és a párkapcsolatra is. A kezelések gyakran a mindennapok szervezését is meghatározzák, miközben a bizonytalanság hosszú időn keresztül jelen lehet az életben.

Természetes, hogy mindezt mindenki másképpen éli meg. Van, aki nyíltan beszél az érzéseiről, más inkább magában hordozza őket. Van, akinek a cselekvés segít, másnak arra van szüksége, hogy időt adjon magának az érzések megélésére. Ahogyan a gyász más formáiban, úgy itt sincs egyetlen „helyes” módja annak, hogyan lehet alkalmazkodni egy ilyen élethelyzethez.

Nem vagy egyedül az érzéseiddel

Ha a nehezített gyermekvállalás során időnként úgy érzed, hogy szomorú vagy, dühös, csalódott, irigy vagy éppen reményvesztett vagy, ezek az érzések nem azt jelentik, hogy gyenge vagy, vagy rosszul küzdesz meg a helyzettel. Sok esetben egy természetes veszteségfolyamat részei.

A nehezített gyermekvállalás során átélt veszteségek ráadásul sokszor láthatatlanok maradnak a külvilág számára. Nem mindig kapcsolódnak hozzájuk rítusok, nincsenek közösen ismert szavaink vagy társadalmi kapaszkodók, amelyek segítenének kifejezni ezt a fájdalmat. Emiatt sok érintett azt is megéli, hogy a környezete nem érti, min megy keresztül.

Erről szól következő cikkünk, amelyben a láthatatlan veszteségekről és az el nem ismert gyászról írunk. Arról, hogy miért olyan nehéz segítséget kapni egy olyan veszteségben, amelyet sokszor maga a környezet sem ismer fel.

 

Felhasznált irodalom

Bonanno, G. A., Papa, A., O’Neill, K. (2002). Loss and human resilience. Applied & Preventive Psychology, 10, 193−206.

Bornemissza, Á. (2021). Trauma és identitás kérdései perinatális testvérvesztést átéltek narratíváiban. Szociális Szemle, 14(2), 14–20. https://doi.org/10.15170/SocRev.2021.14.02.02

Daniluk, J. C. (2001). Reconstructing their lives: A longitudinal, qualitative analysis of the transition to biological childlessness for infertile couples. Journal of Counseling & Development.

Daniluk, J. C. (2001). “If we had it to do over again…”: Couples’ reflections on their experiences of infertility treatments. The Family Journal, 9(2), 122–133.

Greil, A. (1997). Infertility and psychological distress. Annual Review of Sociology.

Howarth, R. A. (2011). Concepts and Controversies in Grief and Loss. Journal of Mental Health Counseling, 33, 4−10.

Neimeyer, R. A., Klass, D., Dennis, M. R. (2014). A social constructionist account of grief: Loss and the narration of meaning. Death Stud., 38(8), 485–498. 

Pilling, J. (2003). A gyász. Medicina Könyvkiadó, Budapest

Pilling, J. (2012): A gyász hatása a testi és lelki egészségi állapotra: Doktori értekezés.

Budapest, Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola

Stroebe, M., Schut, H. (1999). The dual process model of coping with bereavement: Rationale description. Death Studies, 23, 197-224. https://doi.org/10.1080/074811899201046

 

Kép forrása: Designed by Magnific Woman in a red sweater. lady in a restaurant. | Free Photo