Mit tesz a párkapcsolattal a nehezített gyermekvállalás?

A gyermekvállalás sok pár életében természetes következő lépésnek tűnik az elköteleződést követően. Amikor azonban a várakozás elhúzódik – vizsgálatok, kezelések vagy asszisztált reprodukciós eljárások válnak szükségessé -, a párkapcsolat olyan terhelésnek lehet kitéve, amire egyik fél sem számított. A nehezített gyermekvállalás azonban nemcsak orvosi kérdés, mélyen belenyúl a párkapcsolat szövetébe is.

Az első dolog, amit megváltoztat: az intimitás

Az ovulációs tesztek, a naptár, a tűpontos tervezés mind lassan kiszorítják a spontaneitást. Gyakori, hogy a termékenységi kezelések alatt a párok szexuális elégedettsége jelentősen csökken és ez mindkét nemre igaz lehet. Nem azért, mert nem vonzódnak egymáshoz, hanem azért, mert a szex elveszítheti a játékosságát és beléphet a teljesítménykényszer. A szexualitás örömforrásból fokozatosan feladattá válhat. 

Ahogy megéljük: más és más

Az egyik leggyakoribb konfliktusforrás, hogy a két fél egészen eltérően dolgozza fel ugyanazt a helyzetet. Az egyik legfájóbb dinamika, ami ilyenkor megjelenik egy párban, az az eltérő érzelmi feldolgozás. A nők jellemzően intenzívebben élik meg a veszteséget, nyíltabban keresnek érzelmi támaszt és hajlamosabbak a fájdalmuk megosztására. Míg a férfiak ezzel szemben sokszor visszahúzódnak, praktikus megoldásokban gondolkodnak és azt érzik, hogy nekik kell tartani a frontot.

Ez önmagában nem baj – de ha nem kommunikálunk róla, az hamar félreértésekhez vezethet. A termékenységi problémákkal küzdő párok körében az egyik leggyakoribb panasz az, hogy a másik fél nem érti őt igazán. Lehet, hogy az egyik partner minden érzését, megélését szeretné megbeszélni, míg a másik inkább csendben próbál megküzdeni vele. Az egyik azonnal új kezelési lehetőségeket keres, a másik szünetet tartana. Az egyik reménykedik, a másik már fél újra csalódni.

Ezek a különbségek könnyen azt az érzést kelthetik, hogy „nem ugyanabban vagyunk”. Pedig legtöbbször mindketten ugyanattól szenvednek, csak másképp fejezik ezt ki.

A szégyen

A nehezített teherbeesés körül ma is komoly stigma él – Magyarországon talán még inkább. „Majd csak összejön” – mondják a rokonok. „Ne görcsöljetek rá, lazítsatok egy kicsit” – tanácsolják a jó szándékú ismerősök. Ezek a mondatok, bár nem rosszindulatból születnek, mégis azt üzenhetik: ez a ti hibátok, valamit nem csináltok jól. A párok sokszor úgy érzik, hogy valami olyanban vallottak kudarcot, ami mindenki másnak megy. Ez az érzés izolációhoz vezethet: a téma tabuvá válik, a barátoknak, a családnak nem mondják el, a párkapcsolaton belül pedig egyre kevesebbet kommunikálnak, nehogy még a másik fájdalmát is tovább növeljék.

Ami összehozhat

Van valami, ami a nehezített gyermekvállalásban mégis képes erősíteni a kapcsolatot: a közös cél. A termékenységi probléma bizonyos párokat valójában közelebb hozhat egymáshoz – mert megjelenik egy olyan közös küzdelem, ami minden célt felülír.

Azonban ez nem mindig automatikus. Ahhoz, hogy ez így működjön, a párnak kommunikálnia kell – nem csak a tüsző méretéről és a hormonszintekről, hanem arról is, hogy most éppen ki hogyan van, mit érez, mitől fél. Az érzelmi intimitás nem zárja ki az orvosi procedúrát – épp ellenkezőleg: az jelenti az alapot, amelyen a kezelések terhe elviselhető marad.

A kapcsolat minőségét nagymértékben meghatározza, hogyan kommunikál a pár, mennyire tudják egymás érzéseit elfogadni, és képesek-e közösen megküzdeni a stresszel. Egyes párok valóban eltávolodnak egymástól, mások viszont mélyebb bizalmat és összetartozást élnek meg ebben az időszakban.

Amit a kezelések hozzátesznek

Az asszisztált reprodukciós eljárások önmagukban is komoly megterhelést jelentenek. A nő testét vizsgálatok, hormonkezelések, beavatkozások sorozata éri; a férfi szerepe ezzel szemben jóval kevésbé érzékelhető. Ez az egyenlőtlenség feszültséget kelthet: a nő úgy érezheti, egyedül viseli a terhet; a férfi tehetetlennek érezheti magát.

A párterápiás szakirodalom egyértelműen ajánlja, hogy a pszichológiai támogatás ne csak akkor kezdődjön el, ha már nagyon nehézzé válik a folyamat, benne a párkapcsolati megélés – hanem ideális helyzetben már az orvosi folyamat elejétől fogva jelen legyen. Ez segíthet abban, hogy a felek ne egymáson vezessék le a feszültséget, hanem közösen tudják hordozni az érzelmi terheket és megtartani az egymáshoz való kapcsolódást a folyamat alatt is.

Mi segíthet?

Nincs olyan recept, amely minden párnak működik, de több olyan tényező is ismert, amely csökkentheti a kapcsolat terhelődését:

• rendszeresen beszélni nemcsak a kezelésekről, hanem az érzésekről, megélésekről is;
• tudatosan megőrizni olyan közös programokat, amelyek nem a gyermekvállalás körül forognak;
• elfogadni, hogy a két fél más tempóban dolgozhatja fel a történteket;
• megengedni egymásnak az ambivalens érzéseket: reményt és a csalódottságot is;
• szükség esetén pszichológus, meddőségi szaktanácstanácsadó vagy párterapeuta segítségét kérni.

Talán ez az egyik legfontosabb üzenet: a nehezített gyermekvállalás valóban az élet egyik legmegterhelőbb krízise lehet, de nem kell, hogy a párkapcsolat végét jelentse. Megfelelő kommunikációval, kölcsönös együttérzéssel és szükség esetén szakmai támogatással sok pár képes úgy végigmenni ezen az úton, hogy közben nem elveszíti, hanem új módon talál rá egymásra.

 

Kép forrása: Designed by Magnific <a href=”https://www.magnific.com/free-photo/pretty-woman-comfort-her-sad-man-while-they-sitting-bed_6819596.htm”>Image by drobotdean on Magnific</a>