A mai napon publikált dokumentum statisztikai és hatósági adatokra, korábbi ellenőrzésekre, valamint 12 megyében végzett intézménylátogatásokra és mintegy 500 szakemberrel folytatott beszélgetésekre támaszkodik. A jelentés legfontosabb következtetése, hogy a magyar gyermekvédelmi rendszer 2026-ra „a strukturális összeomlás határára sodródott”. A dokumentum szerint ezt nem egyetlen probléma okozza, hanem évtizedek óta fennálló hiányosságok, a tartós kapacitásvesztés, a központosított működés és a szakemberek túlterheltségének egymást erősítő hatása. A rendszer működőképességét jelenleg jelentős részben az ott dolgozók elkötelezettsége, többletmunkája és helyi megoldásai tartják fenn.
A problémák egyik kiindulópontjaként a tanulmány a megelőzés és a családokat támogató alapellátások meggyengülését azonosítja. Hazánkban több mint 1,6 millió gyermek él, közülük közel 8 százalékuk, mintegy 130 ezer gyermek veszélyeztetettként van nyilvántartva. 2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családjukból kiemelt gyermekek száma, és az utógondozásban lévő fiatalokkal együtt már több mint 23 ezren élnek gyermekvédelmi szakellátásban. A jelentés szerint az erőforrások egyre inkább a már kialakult krízisek kezelésére koncentrálódtak, miközben háttérbe szorult a korai segítségnyújtás. Így a rendszer sok esetben már csak akkor tud beavatkozni, amikor a család problémái olyan súlyossá váltak, hogy a gyermek kiemelése merül fel, mely a lehető legmegterhelőbb a szereplők számára és nem mellesleg költségesebb, mint azok a támogató szolgáltatások, amelyek egyes esetekben lehetővé tennék, hogy a gyermek biztonságosan a családjában maradjon.
Eközben maga a szakellátás is súlyos kapacitásválsággal küzd. A jelentés becslése szerint körülbelül 2500–2700 gyermek nem a szükségleteinek megfelelő helyen él, illetve veszélyeztető családi környezetben vár megfelelő elhelyezésre. 2026 júliusában csak az állami intézményekben 853 engedélyezett férőhely nem működött szakemberhiány miatt. 2025-ben egy egyéves gyermek átlagosan 105 napot, egy 14–17 éves pedig 358 napot várt megfelelő gondozási helyre. A férőhelyhiány miatt egyes gyermekeket több száz kilométerre helyeznek el családjuktól, ami akadályozza a kapcsolattartást és a későbbi hazagondozást.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy megváltoztak a szakellátásba kerülő gyermekek szükségletei. Egyre több a súlyos traumával, pszichés vagy magatartási problémával, szerhasználattal, önveszélyeztetéssel vagy összetett szükségletekkel érkező gyermek, miközben nincs elegendő gyermekpszichiátriai, addiktológiai és terápiás kapacitás. A jelentés szerint emiatt olyan gyermekek kerülnek egy csoportba, akiknek alapvetően eltérő ellátásra lenne szükségük, ami magukra a gyermekekre és a velük dolgozó szakemberekre is további terhet ró.
A nevelőszülői rendszer kapacitása szintén csökken. A részletes adatok szerint 2023 és 2026 első féléve között az engedélyezett nevelőszülői férőhelyek száma 20 144-ről 17 639-re esett, vagyis több mint 2500 férőhely tűnt el. A 2026 elején végrehajtott jelentős díjemelés a vizsgált időszakban még nem fordította meg ezt a folyamatot. A jelentés emellett problémákat tár fel a nevelőszülők kiválasztásában, ellenőrzésében és a különböző hálózatok együttműködésében is.
Központi probléma a szakemberhiány, az alacsony bérezés és a pálya presztízsének romlása. Az intézmények nehezen találnak és tartanak meg megfelelően képzett munkatársakat; a túlóra és a kiégés általános probléma, miközben sok helyen nincs rendszeres szupervízió vagy más szakmai-mentális támogatás. A jelentés külön elemzi a bérrendszert, és arra jut, hogy az egymásra épülő pótlékok nem helyettesítették az érdemi alapbéremelést, és nem alakult ki kiszámítható gyermekvédelmi életpálya. A 2024 után bevezetett szigorúbb alkalmassági és életvitel-ellenőrzések célját – a gyermekek biztonságának növelését – a jelentés indokoltnak tartja, ugyanakkor a megvalósítás több elemét kontraproduktívnak értékeli, mert tovább nehezítette a munkaerő felvételét és megtartását.
A jelzőrendszer és a gyermekjóléti alapellátás működése is súlyos hiányosságokat mutat. A 2024 után megnövekedett jelzésszámhoz nem társult megfelelő kapacitásbővítés, és a jelzések minősége is egyenetlen: miközben kisebb jelentőségű esetek túlterhelhetik a rendszert, súlyos veszélyeztetés esetén előfordul a késői vagy teljesen elmaradó jelzés. Különösen problémás lehet az egészségügy, az oktatás, a rendőrség, a gyermekjóléti szolgálatok és a hatóságok közötti információáramlás.
A jelentés komoly szervezeti és irányítási problémákat is feltár. Az állami intézményrendszer erősen központosított, az intézmények pénzügyi és gazdálkodási autonómiája alacsony, és akár kisebb mindennapi beszerzések is hosszadalmas központi eljárást igényelhetnek. Az informatikai és nyilvántartási rendszerek hiányosságai párhuzamos adminisztrációt eredményeznek, miközben a gyámhatóságok munkája is túlbürokratizálódott. A jelentés szerint ez időt vesz el a gyermekekkel és családokkal végzett tényleges szakmai munkától.
Különösen súlyos megállapításokat tartalmaz a 2024-ben végzett hatósági ellenőrzések feldolgozása. Ezek 467 bentlakásos gyermekvédelmi intézményt érintettek, és a jelentés szerint országosan visszatérő problémákat tártak fel a személyi és tárgyi feltételekben, az engedélyezett férőhelyek túllépésében, valamint bántalmazási és más rendkívüli események kezelésében. A diagnózis hangsúlyozza, hogy ezek az információk már a korábbi ágazati irányítás rendelkezésére álltak. A dokumentum egy korábbi belső ellenőrzés kapcsán szintén arra jut, hogy a rendszer különböző szintjein ismerték a fennálló problémákat, de a szükséges strukturális változtatások elmaradtak.
Az örökbefogadás területén a jelentés egy sajátos ellentmondást mutat ki. Az engedélyezett örökbefogadások száma 2020 és 2025 között 54,4 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánított személyek száma 2022 és 2025 között mintegy 3000-ről 1500 alá csökkent, miközben az örökbefogadható gyermekek száma 2400 fölé nőtt. Míg 2020-ban egy örökbefogadható gyermekre átlagosan 1,75 alkalmas örökbefogadó jutott, 2025-re megfordult az arány: egy alkalmas örökbefogadóra 1,63 örökbefogadható gyermek jutott. A jelentés ezt részben a 2020–2021-es szabályozási változásokkal, köztük az egyedülállók lehetőségeinek korlátozásával hozza összefüggésbe, és arra figyelmeztet, hogy az örökbefogadás nem használható a szakellátás kapacitásproblémáinak megoldására.
A diagnózis fontos eleme, hogy magukat a gyermekeket is bevonták a vizsgálatba. Az általuk megfogalmazott igények alapvetőek: biztonságos és stabil felnőtt kapcsolatok, megfelelő étel és ruházat, tanulási lehetőség, internet, sport és szabadidős tevékenységek, valamint az, hogy véleményüket meghallgassák. A gyermekek elképzelése szerint egy jobb rendszer elsősorban nem több intézményt jelentene, hanem azt, hogy kevesebb gyermeknek kelljen egyáltalán elhagynia a családját.
Összességében tehát a jelentés nem azt állítja, hogy a gyermekvédelem egyetlen ponton hibásodott meg. Egy egymást erősítő problémakört ír le: gyenge prevenció → több és súlyosabb krízis → több kiemelés → túlterhelt szakellátás → férőhely- és szakemberhiány → romló ellátási minőség → további szakembervesztés. Ehhez társulnak jelentős területi különbségek, a bürokratikus és központosított működés, a megfelelő egészségügyi és terápiás háttér hiánya, valamint az egyes szereplők közötti együttműködés problémái.
A jelentésből kirajzolódó megoldási irány ezért nem egyetlen intézkedés, hanem a prevenció és a családmegtartó szolgáltatások megerősítése, a férőhely- és szakemberkapacitás rendezése, a bérek és munkakörülmények javítása, a speciális terápiás ellátások fejlesztése, a bürokrácia csökkentése, az intézményi szakmai autonómia növelése és a gyermekek szempontjainak következetesebb érvényesítése. A jelentés ugyanakkor számos helyi jó gyakorlatot is bemutat, és hangsúlyozza, hogy a rendszerben továbbra is sok elkötelezett szakember dolgozik.
Forrás: Szociális és Családügyi Minisztérium, Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkárság, Hogyan jutottunk idáig? – A gyermekvédelmi rendszer aktuális helyzetének diagnózisa, 2026.
A teljes, 220 oldalas jelentés itt érhető el.
