A nehezített gyermekvállalás nemcsak az egyént, hanem a párkapcsolatot is próbára teheti. Bár a kezeléseket, a várakozást és a csalódásokat közösen élik át, ez nem jelenti azt, hogy ugyanúgy is reagálnak rájuk. Sőt, sok pár számára éppen ezek a különbségek jelentik az egyik legnagyobb kihívást. Előfordulhat, hogy az egyik fél szeretne beszélni az érzéseiről, míg a másik inkább magában tartja azokat. Van, aki minden új információt elolvas, új lehetőségeket keres és a következő kezelésre koncentrál, másnak lehet inkább arra van szüksége, hogy egy időre eltávolodjon a témától. A veszteségekhez és a hosszan tartó bizonytalansághoz minden ember másként alkalmazkodik. Ebben szerepet játszik a személyiség, a korábbi élettapasztalat, a családból hozott minták, a társas támogatás és az aktuális élethelyzet is. Éppen ezért ugyanaz az esemény két emberből egészen eltérő reakciókat válthat ki.
Amikor félreértjük egymást
A legtöbb konfliktust nem önmagában a különböző megküzdési módok okozzák, hanem az, amikor ezeket félreértjük. A hallgatás könnyen érdektelenségnek vagy érzelmi távolságtartásnak tűnhet, a sok beszélgetés pedig úgy hathat, mintha a másik nem tudna elszakadni a történtektől. A folyamatos tervezés az egyik fél számára biztonságot adhat, míg a másiknak kimerítő lehet. Ha a másik reakcióit a saját nézőpontunkból értelmezzük, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy nem figyel ránk, nem érti, min megyünk keresztül, vagy már feladta a közös célunkat. Pedig sok esetben ugyanannak a fájdalomnak, bizonytalanságnak és reménynek különböző megnyilvánulásairól van szó.
A kapcsolat is figyelmet igényel
A gyermekvállalási nehézségek idővel könnyen a párkapcsolat központi témájává válhatnak. A vizsgálatok, a kezelések és az eredmények köré szerveződik a hétköznapok ritmusa, miközben egyre kevesebb tér marad a kapcsolat más területeinek. Érdemes tudatosan olyan időt is teremteni, amikor nem a kezelésekről esik szó. Egy közös program, egy séta vagy egy beszélgetés, amely nem a következő vizsgálat körül forog, segíthet emlékeztetni arra, hogy a kapcsolat jóval több, mint a gyermekvállalás körüli nehézségek.
Mit tehettek, ha másképp működtök?
Nem az a cél, hogy ugyanúgy érezzetek vagy ugyanúgy reagáljatok. Sokkal fontosabb, hogy nyitottak maradjatok egymás megéléseire, és elfogadással forduljatok a másik érzései és szükségletei felé.
Segíthet, ha időnként nemcsak a vizsgálatokról és a következő lépésekről beszélgettek, hanem egymás megéléseiről is. Néhány egyszerű kérdés sokszor közelebb vihet egymáshoz:
- Hogyan éled meg most ezt az időszakot?
- Mire lenne most a legnagyobb szükséged?
- Miben tudnék melletted lenni?
Ezekre a kérdésekre nincs jó vagy rossz válasz. A lényeg nem az, hogy ugyanazt gondoljátok vagy érezzétek, hanem hogy mindkettőtök tapasztalata helyet kaphasson a kapcsolatban.
Nem egymás ellen vagytok
Az eltérő megküzdési módok önmagukban nem a kapcsolat gyengeségét jelzik. Sokkal inkább azt mutatják, hogy két különböző ember próbál alkalmazkodni ugyanahhoz a nehéz élethelyzethez.
Ha sikerül elfogadni, hogy a másik másként éli meg ugyanazt a folyamatot, az nem eltávolítja, hanem gyakran közelebb hozza egymáshoz a párokat. Nem attól lesztek szövetségesek, hogy mindenben ugyanúgy reagáltok, hanem attól, hogy a különbségek ellenére is képesek vagytok egymás felé fordulni.
